Receptúra

Akik ismerték Jépontot, azok hamar megismerték a kanál végén lakozó kreatív erőt. Kevesen tudtak, tudnak olyan jól megfőzni szinte bármiből ínyencséget, és emellett pedig olyan egyszerűségeket elrontani, mint a palacsinta (amely bevallása szerint „direkt” nem sikerült neki sose).

Surda

Egyik ilyen híres receptje a „Surda”.

Surda Surdilovityi

2 csomag babapiskóta vagy darabos piskótatörmelék,
1 habtejszín,
1 csomag vaníliapuding,
1 csomag csokipuding,
1 doboz darabos ananász,
1 dl rum,
kevés tej,
vaníliás cukor,
½ tábla étcsokoládé,
1 csomag mazsola.

Surda, az ember

Elsőnek: Surda nevét – a csemege kitalálása idején vetített jugó film, és az akkor kapható szerb pudingpor, továbbá gyermekeim ötlete adta.

Továbbá: Kerek jénai tálban (fontos! Ld. esztétikai szempontok stb.). Tejszín habosra, pudingokat külön-külön készre (de melegen tartva, a rumot nem „megivva”). Nekiállunk. A mazsolát beáztatjuk a szeszbe (lehet rumaroma is, ld. gyerek!)

A jénai aljára csillag alakzatban megágyazunk a piskótákkal – egy-két babát föláldozunk, mert összemorzsolva, a hézagokat kipótolandó (ez szép volt!), nem folik le a rátétemény. Vaníliás langyos tejjel meglocsoljuk. Erre kerül a csokipuding. Ismét baba-csillagozunk, de már nem áldozunk fel törmeléket, ezt rumos mazsolával locsoljuk. Most jövell a vaníliapuding ideje. Erre ismét piskóta. És elkövetkezik a gimölcs – avagy az ananász (kevés levével). Majd a köményre vert tejszín. Az étcsokit kis tejjel fölolvasztjuk, és a tejszín tetetejére firkálunk vele (ezt imádták a leányaim). Ezután HŰTÉS. Mindig másnap lett volna a legjobb. De hát?! Na, egyszer sikerült megmenteni, innen tudom.

(Culinariæ Jeponti azaz Jépont konyhája)

Jépontságok a konyhában

Surda, a pudingcsoda

Ki ne emlékezne – általánosságban a mai 30-as korosztálytól fölfelé – a Forró szél című tévéfilmsorozatra? Főszereplőjére, a krónikus munkausz undoritiszben szenvedő Surda Surdilovityi nevű „jómunkásemberre”? No, hát nem róla lesz szó. Hanem a nevét viselő édességről, amelyet Jépont talált ki, fedezett fel, honosított meg, tette örök emlékűvé.

A Surda egy babapiskótából, változatos pudingokból és gyümölcsből készíthető, végletekig variálható, sütés nélküli édesség.
A nevét – mint a keretes részben olvashatjuk – a népszerű sorozat főhőséről kapta, ennek három oka van:
1. A desszert születésekor vetítette a „főnt” (vö. Forró szél) a királyi (akkor még állami) tévé főidőben, vasárnapi délután.
2. Az elkészítéshez eredetileg – amíg a Belvárosi Doki (gyk. Doktor Oetker) nem kezdett itthonra is teríteni – jugoszláv származású főzőpudingokra volt szükség.
3. Az édesség elfogyasztása után nagyfokú „jaj, azt hiszem, leesett a vérnyomásom, kérek egy kávét”-érzés és sürgős vízszintes állapotra vágyás keríti hatalmába az embert.
Jépont annak idején elárulta: lányom, tök mindegy, miből készíted a Surdát, a lényeg, hogy a piskóta, a puding és a mazsola ne maradjon ki belőle.
Így aztán szabadfogású desszertkészítés címén három pudingból (csoki, puncs, vanília) és három gyümölcsből (mazsola, meggy, alma) készítettük el tegnapelőtt a legutóbbi Surdát. Még idejében lefotóztuk, mert már múlt idő…
Jó étvágyat hozzá!

Szöveg és fotó: Szabó Borka

(Mentrópiában (a Pató Pál-fordulás lapszámban) leközölt változat, 2009.)