J.

Váczy J. Tamás, rövi­den Jépont. Akik ismer­ték, azok­nak foga­lom, akik nem ismer­ték, azok­nak most itt az alka­lom, hogy sze­méllyé vál­jon. Majd­nem hat­van év… Egy hét híján ennyit ada­tott neki. Aki nem ismerte, annak egy kis segít­ség: ki (volt) ő?

Ezt írták róla mások:

VÁCZY Jépont Tamás

[János]
dísz­let– és jel­mez­ter­vező, gra­fi­kus
(Makó, 1948. szep­tem­ber 2. – Buda­pest, 2008. augusz­tus 26.)

Auto­di­dakta művész. Magát „képíró”-nak tartja. Gra­fi­ká­val, illuszt­rá­lás­sal, mail art­tal, per­for­mans­szal, plasz­ti­ká­val egy­aránt fog­lal­ko­zik. 1967-​​ben a rendőr­ség fel­lé­pése miatt bot­rányba ful­ladt utca­tár­la­tot „ren­de­zett”. 1975-​​től olva­só­tá­bo­ro­kat veze­tett. 1977–78-ban részt vett a Makói Alko­tó­kö­zös­ség újjá­ala­kí­tá­sá­ban. A 70-​​es évek köze­pén a Pan­nó­nia Film­stú­di­ó­ban készí­tett rajz­filmje (Anyám, a szek­rény tele van kato­nák­kal) doboz­ban maradt. Fon­tos mun­kái közé tar­to­zik sajá­tos, pszeudo-​​dokumentarista stí­lus­ban fogant fantázia-​​országa: TRIPICON. A maga kre­álta biro­da­lom vala­mennyi aspek­tu­sát apró­lé­ko­san kidol­gozva, az iró­nia esz­kö­ze­i­vel muta­tott rá a kora­beli magyar tár­sa­da­lom visszás­sá­ga­ira. Ver­se­ket, kis­re­gé­nye­ket ír és pub­li­kál. Szá­mos film, tv-​​műsor, vala­mint alter­na­tív szín­házi pro­duk­ci­ó­hoz készí­tett dísz­let– és jel­mez­ter­vet. Rend­sze­re­sen ter­ve­zett a H. U. R. K. A. Szín­ház, vala­mint a kapos­vári Csiky Ger­gely Szín­ház szá­mára. Rend­sze­re­sen sze­re­pel gra­fi­kai és kis­gra­fi­kai kiál­lí­tá­so­kon.
Mes­te­rei: autodidakta.

Egyéni kiál­lí­tá­sok
1967. Utca­tár­lat, Váci u., Buda­pest.
1975. Plasz­ti­kus gra­fi­kák, József Attila Könyv­tár, Makó.
1977. Táv­irat, Fia­tal Művé­szek Klubja, Buda­pest. H. U. R. K. A., Szín­ház és Műtár­gyak, Milánó.
1979. Szín­ház, Mini Galé­ria, Budapest-​​Újpest.
1978. Lila Iskola, Buda­pest.
1980. Tárgy­em­be­rek, Ika­rus Galé­ria, Buda­pest. Ocean Gale­rie, Monte Carlo, Monaco.
1987. Jahn Ferenc Kór­ház, Buda­pest.
1990. Stressz, Cso­ko­nai Galé­ria, Rákos­pa­lota. Tri­pi­con Magyar­or­szá­gon, Lila Iskola, Buda­pest.
1992. Ver­sek, dalok, mobi­lok, Hat­vani Könyv­tár Galé­ria, Hatvan.

Válo­ga­tott cso­por­tos kiál­lí­tá­sok
1976. Maros-​​menti Művész­te­lep Tár­lata, Szeged.

(For­rás: Gyu­lai Ger­gely – www​.art​por​tal​.hu)

Ezt a csa­ládi „fáma” annyi­val egé­szí­tette ki, hogy a hat­va­nas évek végén Jépont kijárt Bar­csay Jenő gra­fi­kusmű­vész­hez tanulni, és később Szu­nyo­ghy And­rás segí­tette az FMK (Fia­tal Művé­szek Klubjá)-ba a belé­pé­sét, fel­vé­te­lét, vala­mint az első idők­ben együtt is dol­goz­tak. Jépont egy idő­ben a Képzőmű­vé­szeti Főis­ko­lára (ma Egye­temre) is bejárt egyéni képzésre.

Ő ezt írta magáról:

25 éve vagyok hiva­tá­sos képzőmű­vész (Stú­dió, Művé­szeti Alap, Magyar Alko­tómű­vé­szek Egye­sü­lete);
12 éve élek Rákos­pa­lo­tán;
A Magyar és Nem­zet­közi „Ki kicsoda” Nagy­le­xi­kona 10 sor­ban tesz emlí­tést sze­mé­lyemről és mun­kás­sá­gom­ról.
Szá­mos hazai és nem­zet­közi kiál­lí­tá­son vet­tem részt. A Kele­teu­rópa a nem­zet­közi háló­zat­ban című kata­ló­gus az újpa­lo­tai lila isko­lá­ban 1990-​​ben ren­de­zett kiál­lí­tá­som kiemel­ten jegyzi.
A nagyobb­részt Rákos­pa­lo­tán ját­szódó kis­re­gé­nyem (utca­könyv, avagy egy ide­gen­ve­zető magán­élete) orszá­gos folyó­ira­tok köz­lik közel egy éve.

Ennek elle­nére: „75 éves váro­sunk” az elmúlt 12 év alatt mindössze:

1. 1993 nya­rán egy gyermekképzőművész-​​tábor veze­té­sé­vel (2 hét időtartamra),
2. 1998-​​ban egy darab jubi­le­umi emb­léma tervezésével,
3. ugyan­ak­kor egy dísz­ok­le­vél (emlék­lap) tervezésével?
4. a rákos­pa­lo­tai múzeum öt darab­ból álló kerá­mia fali­dísz (ún. palo­tai tányé­rok) elké­szí­té­sé­vel és annak elhe­lye­zé­sé­vel, továbbá a kerí­tés leme­sze­lé­sé­vel bízott meg, mint­egy 80 ezer forint összértékben!

Ezzel szem­ben:

1. A művé­szeti mun­ká­hoz elen­ged­he­tet­len műte­rem kiala­kí­tá­sá­hoz kért sze­rény köl­csön­igény­lé­sem más­fél éve nem nyer elintézést;
2. Kis­re­gé­nyem meg­je­len­te­té­sé­hez az ígére­te­ken kívül ezi­dáig sem­mi­lyen támo­ga­tást nem kap­tam. (Kivé­telt képez a Palota 2000 című folyó­irat, mely három rész­le­tet lekö­zölt; köszö­net K. Árpádnak.)
3. A havi bon­tás­ban 666 (mily sátáni!) forint jöve­de­lem (12 év kontra 80 000 forint) mel­lett 1989 és 1990 évek­ben a Cso­ko­nai Műv. Köz­pont­ban dol­goz­hat­tam, mint nyom­dai elő­ké­szítő. (cc. havi 4000 forint. Köszö­net T. Lajosnak.)
4. A „75 éve váro­sunk” köz­te­rü­le­tein elhe­lye­zett szob­rok dom­bormű­vek, műtár­gyak száma igen ele­nyésző; így a jubi­leum apro­pó­jára elké­szült és a múzeum falába elhe­lye­zett kerá­mia dom­bormű­so­ro­za­tom (5 db.) meg­ér­de­melt volna egy apró­betűs sort az ünnepi meg­hívó alján; „föl­ava­tása” kap­csán. (Egyéb­ként a murá­lis munka meg­bí­zá­sá­ért köszö­net Á. Ferencnek.)
5. Hogy ötven­éve­sen, egy infark­tus és egy hasmű­tét után a lét­mi­ni­mum hatá­rán mégis dol­go­zom (eszem és lakom), köszö­net tár­sam­nak, M. Katalinnak.

Saj­ná­la­tos, hogy a köszö­net­nyil­vá­ní­tás lis­tája ily rövidre sikeredett!

Váczy Jépont Tamás
gra­fi­kusmű­vész, író és ünneprontó

Pest­új­he­lyen, 1998. szep­tem­ber 4-​​én

(egy önélet­rajz margójára)

Vala­mint:

1948. 09. 02.___Makó
1977 Alaptag_​_​_​MAOESZ
1995_​_​_​_​_​_​_​_​_​Pestújhely
A Jépont nevet (Váczy J.(ános) Tamás) Nagy László, Lati­no­vits Zol­tán és Grand­pi­erre Attila adta rám egy vidám éjszaka után, a hűvös Bos­nyák téri piac­bü­fé­ben nagy­ka­bát gya­nánt.
Meg­le­het, kicsit ütött-​​kopott, de meg­tar­tom, amíg lehet.
„Nagy dolog beszélni a sem­miről, vajon mek­kora lehet beszélni a vala­miről?” (Ji-Pon)t

1970 – Utca­tár­lat (a Rotschild Clara sza­lon épít­ke­zé­sén, Váci utca; a meg­nyi­tót követően zárás RENDŐRI segít­ség­gel)
1972 – Fehér szék (per­for­mence — Iparterv-​​székház)
1975 – Itt szü­let­tem (az első „hiva­ta­los” önálló kiál­lí­tás, Makó)
1977 – Plasz­ti­kus gra­fi­kák (Fia­tal Művé­szek Klubja, Buda­pest)
1978 – Ember és szer­ke­zet (a Műcsar­nok ren­de­zé­sé­ben, Lila iskola, Újpa­lota)
1980 – Tárgy­em­be­rek (Ika­rus Galé­ria, Mátyás­föld)
1981 – Terra Amata (H.U.R.K.A. Szín­ház és tár­gyak a XXX. szá­zad­ban)
1982 – Szín­ház (Mini Galé­ria, Újpest)
1983 – Toget­her (Milánó, Nem­zet­közi Szín­házi Fesz­ti­vál: dísz­le­tek, élet­tér)
1987–88 – Infark­tus után (ván­dor­ki­ál­lí­tás az ország 12 kór­há­zá­ban az Eü. Min. fel­ké­ré­sére)
1990 – Tri­pi­con Magyar­or­szá­gon (Buda­pest, Lila iskola: doku­men­tá­ció, árube­mu­tató)
1992 – Bele­gá­zol­tam a tilosba! (dalok-​​versek-​​képek, Hat­vani Könyv­tár)
2000 – Kud-​​Art (regény­be­mu­tató és gra­fi­kák, Soly­már)
2004 – Pro­fán iko­nosz­táz (dolgok-​​tárgyak-​​képek, Pest­új­he­lyi Közös­ségi Ház)
2007 – A fal mellé lapulva (40 év gra­fi­kái, Cso­ko­nai Művelő­dési Ház, Ópalota)

(2007. októ­ber 1. — „A fal mellé lapulva — 40 év gra­fi­kái” című kiál­lí­tás meg­hí­vó­ján és a fal mel­lett, egy papíron)

Tény­leg nagy dolog beszélni a sem­miről, még nagyobb dolog hall­gatni a vala­miről, ezért ezen a hon­la­pon – az írásos anya­go­kon kívül, a képek fog­nak mesélni…

Remél­jük, sike­rül mél­tó­kép­pen vissza­idéz­nünk, meg­osz­ta­nunk és meg­ér­te­nünk Őt, akit a kora nem értett meg igazán.