J.

Váczy J. Tamás, röviden Jépont. Akik ismerték, azoknak fogalom, akik nem ismerték, azoknak most itt az alkalom, hogy személlyé váljon. Majdnem hatvan év… Egy hét híján ennyit adatott neki. Aki nem ismerte, annak egy kis segítség: ki (volt) ő?

Ezt írták róla mások:

VÁCZY Jépont Tamás

[János]
díszlet- és jelmeztervező, grafikus
(Makó, 1948. szeptember 2. – Budapest, 2008. augusztus 26.)

Autodidakta művész. Magát „képíró”-nak tartja. Grafikával, illusztrálással, mail arttal, performansszal, plasztikával egyaránt foglalkozik. 1967-ben a rendőrség fellépése miatt botrányba fulladt utcatárlatot „rendezett”. 1975-től olvasótáborokat vezetett. 1977-78-ban részt vett a Makói Alkotóközösség újjáalakításában. A 70-es évek közepén a Pannónia Filmstúdióban készített rajzfilmje (Anyám, a szekrény tele van katonákkal) dobozban maradt. Fontos munkái közé tartozik sajátos, pszeudo-dokumentarista stílusban fogant fantázia-országa: TRIPICON. A maga kreálta birodalom valamennyi aspektusát aprólékosan kidolgozva, az irónia eszközeivel mutatott rá a korabeli magyar társadalom visszásságaira. Verseket, kisregényeket ír és publikál. Számos film, tv-műsor, valamint alternatív színházi produkcióhoz készített díszlet- és jelmeztervet. Rendszeresen tervezett a H. U. R. K. A. Színház, valamint a kaposvári Csiky Gergely Színház számára. Rendszeresen szerepel grafikai és kisgrafikai kiállításokon.
Mesterei: autodidakta.

Egyéni kiállítások
1967. Utcatárlat, Váci u., Budapest.
1975. Plasztikus grafikák, József Attila Könyvtár, Makó.
1977. Távirat, Fiatal Művészek Klubja, Budapest. H. U. R. K. A., Színház és Műtárgyak, Milánó.
1979. Színház, Mini Galéria, Budapest-Újpest.
1978. Lila Iskola, Budapest.
1980. Tárgyemberek, Ikarus Galéria, Budapest. Ocean Galerie, Monte Carlo, Monaco.
1987. Jahn Ferenc Kórház, Budapest.
1990. Stressz, Csokonai Galéria, Rákospalota. Tripicon Magyarországon, Lila Iskola, Budapest.
1992. Versek, dalok, mobilok, Hatvani Könyvtár Galéria, Hatvan.

Válogatott csoportos kiállítások
1976. Maros-menti Művésztelep Tárlata, Szeged.

(Forrás: Gyulai Gergely – www.artportal.hu)

Ezt a családi „fáma” annyival egészítette ki, hogy a hatvanas évek végén Jépont kijárt Barcsay Jenő grafikusművészhez tanulni, és később Szunyoghy András segítette az FMK (Fiatal Művészek Klubjá)-ba a belépését, felvételét, valamint az első időkben együtt is dolgoztak. Jépont egy időben a Képzőművészeti Főiskolára (ma Egyetemre) is bejárt egyéni képzésre.

Ő ezt írta magáról:

25 éve vagyok hivatásos képzőművész (Stúdió, Művészeti Alap, Magyar Alkotóművészek Egyesülete);
12 éve élek Rákospalotán;
A Magyar és Nemzetközi „Ki kicsoda” Nagylexikona 10 sorban tesz említést személyemről és munkásságomról.
Számos hazai és nemzetközi kiállításon vettem részt. A Keleteurópa a nemzetközi hálózatban című katalógus az újpalotai lila iskolában 1990-ben rendezett kiállításom kiemelten jegyzi.
A nagyobbrészt Rákospalotán játszódó kisregényem (utcakönyv, avagy egy idegenvezető magánélete) országos folyóiratok közlik közel egy éve.

Ennek ellenére: „75 éves városunk” az elmúlt 12 év alatt mindössze:

  1. 1993 nyarán egy gyermekképzőművész-tábor vezetésével (2 hét időtartamra),
  2. 1998-ban egy darab jubileumi embléma tervezésével,
  3. ugyanakkor egy díszoklevél (emléklap) tervezésével?
  4. a rákospalotai múzeum öt darabból álló kerámia falidísz (ún. palotai tányérok) elkészítésével és annak elhelyezésével, továbbá a kerítés lemeszelésével bízott meg, mintegy 80 ezer forint összértékben!

Ezzel szemben:

  1. A művészeti munkához elengedhetetlen műterem kialakításához kért szerény kölcsönigénylésem másfél éve nem nyer elintézést;
  2. Kisregényem megjelentetéséhez az ígéreteken kívül ezidáig semmilyen támogatást nem kaptam. (Kivételt képez a Palota 2000 című folyóirat, mely három részletet leközölt; köszönet K. Árpádnak.)
  3. A havi bontásban 666 (mily sátáni!) forint jövedelem (12 év kontra 80 000 forint) mellett 1989 és 1990 években a Csokonai Műv. Központban dolgozhattam, mint nyomdai előkészítő. (cc. havi 4000 forint. Köszönet T. Lajosnak.)
  4. A „75 éve városunk” közterületein elhelyezett szobrok domborművek, műtárgyak száma igen elenyésző; így a jubileum apropójára elkészült és a múzeum falába elhelyezett kerámia domborműsorozatom (5 db.) megérdemelt volna egy apróbetűs sort az ünnepi meghívó alján; „fölavatása” kapcsán. (Egyébként a murális munka megbízásáért köszönet Á. Ferencnek.)
  5. Hogy ötvenévesen, egy infarktus és egy hasműtét után a létminimum határán mégis dolgozom (eszem és lakom), köszönet társamnak, M. Katalinnak.

Sajnálatos, hogy a köszönetnyilvánítás listája ily rövidre sikeredett!

Váczy Jépont Tamás
grafikusművész, író és ünneprontó

Pestújhelyen, 1998. szeptember 4-én

(egy önéletrajz margójára)

Valamint:

1948. 09. 02.___Makó
1977 Alaptag___MAOESZ
1995_________Pestújhely
A Jépont nevet (Váczy J.(ános) Tamás) Nagy László, Latinovits Zoltán és Grandpierre Attila adta rám egy vidám éjszaka után, a hűvös Bosnyák téri piacbüfében nagykabát gyanánt.
Meglehet, kicsit ütött-kopott, de megtartom, amíg lehet.
„Nagy dolog beszélni a semmiről, vajon mekkora lehet beszélni a valamiről?” (Ji-Pon)t

1970 – Utcatárlat (a Rotschild Clara szalon építkezésén, Váci utca; a megnyitót követően zárás RENDŐRI segítséggel)
1972 – Fehér szék (performence – Iparterv-székház)
1975 – Itt születtem (az első “hivatalos” önálló kiállítás, Makó)
1977 – Plasztikus grafikák (Fiatal Művészek Klubja, Budapest)
1978 – Ember és szerkezet (a Műcsarnok rendezésében, Lila iskola, Újpalota)
1980 – Tárgyemberek (Ikarus Galéria, Mátyásföld)
1981 – Terra Amata (H.U.R.K.A. Színház és tárgyak a XXX. században)
1982 – Színház (Mini Galéria, Újpest)
1983 – Together (Milánó, Nemzetközi Színházi Fesztivál: díszletek, élettér)
1987-88 – Infarktus után (vándorkiállítás az ország 12 kórházában az Eü. Min. felkérésére)
1990 – Tripicon Magyarországon (Budapest, Lila iskola: dokumentáció, árubemutató)
1992 – Belegázoltam a tilosba! (dalok-versek-képek, Hatvani Könyvtár)
2000 – Kud-Art (regénybemutató és grafikák, Solymár)
2004 – Profán ikonosztáz (dolgok-tárgyak-képek, Pestújhelyi Közösségi Ház)
2007 – A fal mellé lapulva (40 év grafikái, Csokonai Művelődési Ház, Ópalota)

(2007. október 1. – „A fal mellé lapulva – 40 év grafikái” című kiállítás meghívóján és a fal mellett, egy papíron)

Tényleg nagy dolog beszélni a semmiről, még nagyobb dolog hallgatni a valamiről, ezért ezen a honlapon – az írásos anyagokon kívül, a képek fognak mesélni…

Reméljük, sikerül méltóképpen visszaidéznünk, megosztanunk és megértenünk Őt, akit a kora nem értett meg igazán.