Vers

Jépont ver­sei folya­ma­tos fel­töl­tés alatt! Kér­jük és köszön­jük türel­me­det.
Ha tudsz segí­teni az összegyűj­tés­ben, keresd a Műteremvezetőt! ;)

---

Egy reg­gel…

Egy reg­gel
borot­vál­ko­zás után
a tükörből
kitö­röl­tem a szám,
és ezen fel­lel­ke­sül­ten
tel­je­sen megsemmisültem.

(1977 (?) – Fia­tal­kori ver­sek egyike)

Kata-​​strófák („csúfolódó”)

Hajad szürke, fénye fakó,
Hom­lo­kod magasra csapó,
Sze­med mély mint a bányató –
Mégis így sze­ret­lek, Kató!

Ajkad bécsukva is faló
Nyel­ved rit­kán lefog­ható
Állad íve ruha­gamó –
Mégis így sze­ret­lek, Kató!

Hátad szé­les kocsip­lató,
Kis kacsócs­kád meg egy Bakó
pal­lo­sa­ként hasz­nál­ható –
Mégis is így sze­ret­lek, Kató!

Öled selyme akár a jó
Illi­oni deszka faló
Olyan szál­kás – ez a való –
Mégis így sze­ret­lek, Kató!

Cipellődbe mély szag adó
– S kicsi, mint az éves adó –
Elférne egy táro­gató –
Mégis így sze­ret­lek, Kató!

Vége­ze­tül: mi a manó!
Logi­kád­ról elmond­ható:
Jeru­zsá­lem kontra Makó –
Mégis így sze­ret­lek, Kató!

(2007.)

Ez a vers szin­tén a Jépont-​​örökség része. Vagy ahogy Ő mon­daná: a Jépont-​​ökörségé… :) 2007-​​ben írta ezt a „ked­ves­kedő” ver­set ked­ve­sé­hez.
Azért „meré­szelt” ilyet papírra vetni, mert nagyon sze­rette őt.