Szobor

Jépont szob­rai folya­ma­tos fel­töl­tés alatt! Kér­jük és köszön­jük türel­me­det.
Ha tudsz segí­teni az összegyűj­tés­ben, keresd a Műteremvezetőt! ;)

---

Aki­nek az élete, a szíve egy indi­áné, az tote­me­ket épít inkább, mint­sem fény­ké­pez. A fára képezi le a fényt. Hiszen a fa élőlény, amely (aki?) sok­kal élethűb­ben mutatja be az ember és más állat­fajta arcát.

Jépont sze­rette a szob­ro­kat, faragta is azo­kat fából, gipsz­ből, fémből… Igye­ke­zett időt állóra készí­teni, amit rend­sze­re­sen külső terü­le­te­ken „tesz­telt”: három fából készült szo­bor (Krisz­tus, Jépont és Ördög) egy ideig a csa­ládi nya­raló tel­ken volt kiál­lítva, lepte hó, mosta eső, szá­rí­totta a szél, az ember pedig nem hiába remélt min­dig job­bat. (Hogy jön ide Dénagy­la­jos? Különt­ra­ban­ton?) A szob­rok később ellenőr­zöt­tebb körül­mé­nyek közé kerül­tek Jépon­ték udva­rán. Aztán elaján­dé­kozta őket.

1982–86 között Smiló Lász­ló­val kar­öltve épített egy űrha­jó­ma­ket­tet a fel­len­dülő scifi-​​láz hevü­le­té­ben és tiszteletére.

2005-​​ben Jépont meg­ren­de­lésre a Rákos­pa­lo­tai Múzeum kert­jébe állí­tott egy Pro­fán iko­nosz­táz című, vegyes tech­ni­ká­val készült Krisztus-​​keresztet. Ez csak­nem öt éven keresz­tül tűrte a kör­nye­zeti viszon­tag­sá­go­kat, és lábá­nál ren­dez­ték a Kerti tár­la­tot, míg­nem utána meg­ke­gyel­mez­tek neki, és fedett helyre került.